nincs hely

belépsz a szobába fehér falak egy ágy egy szekrény egy tükör egy kis szék... meg egy kis tetőtéri ablak. annyira rideg, annyira nem érzed a sajátodnak. belenézel a tükörbe.. mást nemtehetsz ez az egyetlen ahol talán valami ismerőset találsz.. látod magad ott állsz a hajad szétzilált a szemed karikás látszik hogy nem tudsz aludni.. kicsit sötétedik már ezért a fények se olyan jók.. a homály ami körbe vesz még inkább lelohaszt és még inkább rosszul érzed magad.. még egy utolsó pillantás a tükörbe.. tényleg eléggé levagy amortizálva. leveszed a cipőd mert fehér a szőnyeg és mégse akarod bepiszkítani.. lefekszel az ágyba. szépen megvan ágyazva fehér ágynemű.. korház szagú a fertőtlenítőtől... ez se tevagy. nézed a plafont ami fehér. nemtudsz aludni.. kinézel a kis tetőtéri ablakon a csillagok már fennvannak az égen. látod a hegyeket.. ez se te vagy. nézed az órát.. fél 5. és még egy percet sem aludtál.. lassan elindulsz keresel valamit. piros adidas ott figyel a sarokban. benne minden ami kell a könyv egy toll ruha és néhány pirula. hagyadul megforgatod a dobozt. kiesik 3 kis barna tabletta.. előszőr egy elég volt.. aztán nem.. aztán elég volt kettő.. mostmár az sem. fogod a három kis tablettát és lenyeled mindent. még egy utolsó pillantás a csillagokra talán a könyvre... visszafekszel az ágyba. már betudod csukni a szemed. már nemhallod a zajokat. vagy talán csak eltorzulva.. már nem észlelsz semmit se.. nem érzed a korház szagot nem ijedsz meg a fehér falaktól.. már nem érdekel semmi... már nem sírsz. már nincs semmid