máshol

most látom.. most amikor mindenkitől kérdezgetem hogy na és mivan otthon? hogy nem, nincs semmi se rendben. látom ahogy darabokra hullik szét minden nevezzük szerelemnek nevezzük barátságnak. az egyik utálja a másikat az egyik csalódott a másik nemakar soha többet senkit se látni. a negyediknek már máshova húz a szíve az ötödik meg nem ért semmit.. én meg vagyok, a sokadik itt messze mindentől. és ha kicsit nagyképűen is hangzik vagy nem is tudom.. de valahogy minden azóta fordult rosszra mióta eljöttem.. és nemtudom eldönteni hogy ez azért van mert amikor ottvoltam nem vettem észre mert ott voltam benne énis és most mint úgymondd kivülálló jobban látom az eseményeket. nemvagyok senki oldalán se.. sőt egyáltalán nagyon kibaszottszar érzés hogy látom ahogy az egész baráti társaságom csúszik szét és nem tehetek semmit. itt kell ülnöm a kurva seggemen .. mert nem tehetek semmit. és ez jobban fáj a többi dolog elvesztésénél is.. és ez jobban fáj hogy érzem hogy több dolgot is elfogok veszteni.. inkább