szarok bele

tényleg nem nagyjából hanem teljesen leszarok mindent és mindenkit
nemérdekel hogy mivan veled nemérdekel hogy mivan vele nemérdekel hogy mivan veletek nem érdekel hogy mi van velem nem érdekel hogy mi lesz holnap nem érdekel semmi nemérdekel anya nemérdekelnek a ruhák nem érdekel az alkohol nem érdekel a boldogság nemérdekelnek a könnyek nem érdekel hogy holnap 11re kell mennem dolgozni nemérdekel a fogmosás nemérdekel a levegő nem érdekel mivan az éhező árvákkal nemérdekel hogy mennyi pénz van a pénztárcámban nemérdekel hogy nemvár senki nemérdekel hogy nemszeret senki nem érdekel a magány nemérdekel a szomorúság nemérdekel mivan otthon nemérdekel mivan veletek nemérdekelnek a csillagok nemérdekel ez sem nem érdekel hogy nemérdekel semmi nem érdekel hogy fáj nem érdekel hogy függő lettem nem érdekel a kávé nem érdekel a tévé nemérdekelnek a hírek nemérdekel a lelkiismereted nem érdekel az eső nem vigasztal a hangja nem vigasztal hogy majd jobb lesz nem vigasztal hogy hazudtam neked neki magamnak

holnap

kurvalét

most hogy igy vége mindennek és mindenkinek ugy gondoltam lehetnék akár kurva is.. ugyse fog szeretni engem sose senki max a pinámat... szóval ennyit erről.

holnap !


és még mindig hiszek abba hogy véletlenek nincsenek
mert hogy már itthon van 2 hete és pont ma tévedt be.. hát igen.

lehet jobb igy. és az első borúlátás után már nem is tűnik olyan vészesnek a helyzet
tovább most sem ettem semmit salátán kivül és azthiszem lement pár kiló aminek örülök
a továibbakban még kevesebbet szándékozom enni
a tablettákat eszem kiegészítve egy kis kedvcsinálóval meg fájdalomcsillapítóval
továbbra se érdekel semmi se ti se te se én
csak vagyok iszok tabizok meg amit csak lehet

már nincs semmi

már nincs üvöltözés hangos sírás már nincsenek érzések nincs harag nincs bánat nincs szerelem nincs szeretet nincs aggódás nincs veszekedés nincs csapkodás.. már nincs semmi. csak te vagy egyedül megint magadban
és a könnycseppek halkan kopognak az asztalon, a könyvön.

talán

talán megint elkellene kezdeni a csillagolást vagy végleg abbahagyni és kitörlni minden emléket ami ezzel vagy vele kapcsolatos. de annyira rossz hogy az összes kedvenc számom az ő kedvenc száma is és amikor meghallom csak ő juthat az eszembe. és szerintem senki más nem lesz soha aki annyira megértett volna mint ő és aki sose fog visszakérdezni hogy micsoda? mire gondoltál? most mivan? egyszerűen csak tudott. tudott rólam mindent ismert és mostis jobban ismer mint bárki más mert elsőre megmondta hogy nem amikor én még régen nemtudtam hogy nem. és tudja hogy fontos nekem. és talán én is neki mert mindig ajánlatot tesz de nem. befejezzük. nemcsinálunk felesleges dolgokat olyanokat meg főleg nem amik fájnak.. pedig tudomám hogy a neve belevan vésve a falba hiába van eltakarva egy pete doherty képpel.. és tudjuk hogy a szívembe is belevan vésve. és fáj ám.. nagyonfáj. de néha mégis muszáj megnéznem hogy tudjam igazi nem csak én találtam ki.. és igazi tényleg. bárcsak én találtam volna ki. bár azthiszem sose jutna senkinek se eszébe ilyen tökéletes.. ilyen tökéletes nem is ember. mindegy


te teleszel én meg én..
demikor?

rájöttem a kódra

ha tudnám hogy szeretsz, akkor megengedném magamnak hogy szeresselek

egyedül

megint egyedül vagyok.. ahogy bejöttem az üres szobába ösztönösen egyből kulcsra zártam az ajtót.. talán igy próbálom kizárni a magányt. de sajnos beivódik a kulcslyukon.. szép lassan

inkább lefekszem
1 darab 2 darab 3 darab 4 darab
jó éjszakát! meglesz köszönöm

jó vége lesz e

következő szint :
4 tabletta egy éjszakára a nyugodt alvásért

egyre zaklatottabb vagyok
észreveszi mindenki ..

nem

én már tudom hogy nem nála hagytam el az üvegcipellőmet ...

nemistudom

nemis tudom hogy gondoltam hogy nem felejti el
ezeket a szavakat törlöm a szótáramból :
ő nem olyan mint a többi ...

viktória

nálam az idő is máshogy megy. vakarom a szemem. csend van. hallom ahogy ketyeg az órám.. igen szép óra.. swatch. még egyszer vettem svájcba 70 frankér.. na mindegy csak ülök hallgatom a csendet meg az óra ketyegését.. hogy megy az idő .. egy kettő három négy ... ötvennyolc ötvenkilenc hatvan.. egy perc? ilyen hamar? egy perc csak ennyi lenne ? kétszázkilencvennyolc kétszázkilencvenkilenc háromszáz.. öt perc? ilyen hamar? öt perc csak ennyi lenne? igy megy el mellettem mindennap.. igy ment el mellettem 16 év.. igy megy el mellettem az egész életem.. és a végén majd aztkérdezem: egy élet? ilyen hamar? az élet csak ennyi lenne ?

várni annyi mint ..

várni annyi mint szenvedni.. szenvedni valami jóért. vagy éppen valami nem annyira jóért.. vagy azthiszed hogy jóért szenvedsz nem is jó hanem csodálatos és közbe kiderül hogy nem.. már csak egy hónap. ma egy hónap.. mennyire hihetetlen hogy ma egy hónapja és mához egy hónapra újra látom.. talán ha minden jólmegy. el se tudom képzelni mennyire jólesz ide leírni az őszinte boldogságomat hogy újra megölelhetem újra vele lehetek minden nap.. minden nap. megint hazakísér és megint még 2 órát lennleszünk a ház elött.. és feljön hozzám és bemutatom anyukámnak és nagyon szimpatikus lesz neki és szeretni fogja. és sütni fog neki sütit ahogy azt már egyszer tette az utolsó napon.. és ahogy még mindig ottvan nála a műanyag edény amibe vittem.. és ugyanúgy ottlesz a viktourija felirat a bmxen és nekem úgyanúgy ottlesz a kóóó felírat a telefonomon. és együttmegyünk minden partiba továbbra is facebookon minden képen együttleszünk megjelölve és mi maradunk a celeb pár az egyetlen pár ... és nagyon boldogok leszünk és nem fognak velem szemtelenkedni semmiféle csillagok sőőt teljesen elfelejtem a csillagokat... a csillagok rosszak. a csillagokat megkell büntetni

még egyszer azt írtam ide
egyszer téged is összetörhetne valaki hogy megtudd mivel játszol minden nap olyan édesdeden

nem is vagyok olyan primitiv.. azthiszem. azthiszem ezzel a mondtattal elmondtam mindent. mindent amit róla ellehet mondani.. meg úgy a csillagokról. csak játszanak.. játszanak és hazudnak.. és megint róla beszélek. megint.. elkell felejtenem. valahogy. mindegy hogyan.

igazság ?

Bár a fizikai rászokást máig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani a kokain esetében, a pszichés függőség a leggyorsabban ennél a szernél alakul ki, elvonási tünetei pedig éppen olyan súlyosak, mint a fizikai függőséget okozó heroinnál.


hátnemtudom

élvezetek

mostanába nagyon sokat írok.. ide is meg a könyvbe is. nemtudom talán lassan jobban élvezem már mint a festést. annyira jó ittis kitudok adni mindent.. ami bennem van szóval most jelenleg erre fogom "pazarolni" az összes energiámat ami marad. szeretném minél jobban fejleszteni az írási kézségemet ha van egyáltalán ilyen de félő hogy olyan mint a festés.. egy szintig eltudsz jutni sok gyakorlással de sose lesz meg az a plusz ami miatt mondjuk művésznek hívhatod magad .. félek hogy nincs bennem meg az a plusz.. hogy semmihez sincs meg a plusz.. de a festéshez se az íráshoz. de jelenleg élvezem ezért csinálom elsősorban magamnak.. de egyre nagyobb késztetést érzek arra hogy megosszam másokkal.. de nemhiszem hogy elég jó hozzá.. na mindegy

máshol

most látom.. most amikor mindenkitől kérdezgetem hogy na és mivan otthon? hogy nem, nincs semmi se rendben. látom ahogy darabokra hullik szét minden nevezzük szerelemnek nevezzük barátságnak. az egyik utálja a másikat az egyik csalódott a másik nemakar soha többet senkit se látni. a negyediknek már máshova húz a szíve az ötödik meg nem ért semmit.. én meg vagyok, a sokadik itt messze mindentől. és ha kicsit nagyképűen is hangzik vagy nem is tudom.. de valahogy minden azóta fordult rosszra mióta eljöttem.. és nemtudom eldönteni hogy ez azért van mert amikor ottvoltam nem vettem észre mert ott voltam benne énis és most mint úgymondd kivülálló jobban látom az eseményeket. nemvagyok senki oldalán se.. sőt egyáltalán nagyon kibaszottszar érzés hogy látom ahogy az egész baráti társaságom csúszik szét és nem tehetek semmit. itt kell ülnöm a kurva seggemen .. mert nem tehetek semmit. és ez jobban fáj a többi dolog elvesztésénél is.. és ez jobban fáj hogy érzem hogy több dolgot is elfogok veszteni.. inkább

nincs hely

belépsz a szobába fehér falak egy ágy egy szekrény egy tükör egy kis szék... meg egy kis tetőtéri ablak. annyira rideg, annyira nem érzed a sajátodnak. belenézel a tükörbe.. mást nemtehetsz ez az egyetlen ahol talán valami ismerőset találsz.. látod magad ott állsz a hajad szétzilált a szemed karikás látszik hogy nem tudsz aludni.. kicsit sötétedik már ezért a fények se olyan jók.. a homály ami körbe vesz még inkább lelohaszt és még inkább rosszul érzed magad.. még egy utolsó pillantás a tükörbe.. tényleg eléggé levagy amortizálva. leveszed a cipőd mert fehér a szőnyeg és mégse akarod bepiszkítani.. lefekszel az ágyba. szépen megvan ágyazva fehér ágynemű.. korház szagú a fertőtlenítőtől... ez se tevagy. nézed a plafont ami fehér. nemtudsz aludni.. kinézel a kis tetőtéri ablakon a csillagok már fennvannak az égen. látod a hegyeket.. ez se te vagy. nézed az órát.. fél 5. és még egy percet sem aludtál.. lassan elindulsz keresel valamit. piros adidas ott figyel a sarokban. benne minden ami kell a könyv egy toll ruha és néhány pirula. hagyadul megforgatod a dobozt. kiesik 3 kis barna tabletta.. előszőr egy elég volt.. aztán nem.. aztán elég volt kettő.. mostmár az sem. fogod a három kis tablettát és lenyeled mindent. még egy utolsó pillantás a csillagokra talán a könyvre... visszafekszel az ágyba. már betudod csukni a szemed. már nemhallod a zajokat. vagy talán csak eltorzulva.. már nem észlelsz semmit se.. nem érzed a korház szagot nem ijedsz meg a fehér falaktól.. már nem érdekel semmi... már nem sírsz. már nincs semmid

múlt, jelen ..jövő nincs

ahogy visszaolvasom azokat a sorokat amiket hónapokkal ezelött írtam csak azon tudok gondolkozni hogy mennyi gondom volt. hogy mennyire fájt minden hogy mennyire mindegy volt minden hogy mennyire utáltam mindent hogy mennyire utáltam magam az életem meg mindent az egész világot. teljesen átvettem a régi érzéseket * ... szinte érzem mostis ahogy vérzik a szivem mert vissza gondolok rá de már nemfáj. csak érzem ahogy folyik le a meleg vér és csöpög le ide az asztal alá... és azon gondolkozom ha ennyire rosszul voltam.. hogy csináltam hogy senki ne vegye észre ? hogy tudtam több hónapon keresztül nyelni a könnyeimet ? hogy tudtam összeszorítani a fogaimat és minden kérdésre csak annyit mondani hogy semmi ? ... nemtudom.. nemtudom már én se. de valamilyen szintem örülök magamnak hogy nemlettem mások akik saját problémájukat úgy oldják meg hogy rázúdítják boldogra, boldogtalanra. én magamra zúdítottam mindent.. talán hibát követtem el vele.. talán nem. de érzem hogy azóta kevesebb lettem. vagy több.

azthiszem

szerintem nem

de még várok
várjál is

a legszebb ajándék eddigi életemben

leírom ide a leegyszerűsített változatot.. mert itt minden levan egyszerűsítve. mert az igazán komoly oldalakon át tartó eszmefejtéseket írni szeretem. a kezemmel tollal. a könyvembe. hogy örök életre megmaradjon...


tehát amikor arra gondolsz hogy most vagy 16 éves és ha majd egyszer leszel 96 akkor vajon mire fogsz emlékezni ebből a 16 évedből ? amikor a nagymamámra gondolok tudom hogy ő bár még nincs 96 éves de pontosan emlékszik óvódás korára.. én már arra sem emlékszem. de tudom hogy egy valami biztos lesz amire 96 évesen is emlékezni fogok mert emlékezni akarok rá és sose adnám oda semmiért se az élményt. soha semmiért. nincs annyi gyémánt annyi pénz annyi víz annyi kincs annyi arany. semmi.. nagyjából 5 percig tartott mint egy sokk. azonnal elkezdtem sírni. tudod hihetetlen érzés hogy minden megvan szervezve a hátad mögött semmiről se tudsz. és mégcsak nem is sejtesz semmit. és akkor hirtelen ottvagy... és ottvan érted közel 30 ember. és mind csak egy mondatot mondanak egyszerre közben ajándékot szorongatnak meg tortát. boldog szülinapot viki! és tényleg.. boldog vagy.

hiába

hiába mutatunk szépen hiába hiába
ha nem ugyanúgy ver a szivünk.. pedig nemugyan úgy.

kezdek rájönni.

meggy helyett menny

lehet tényleg a menny lenne.. mennyire vicces hogy bizonyos helyzetekben véletlen félre írok dolgokat és mintha rejtett üzeneteket kapnék magamtól.. elég érdekes. van min gondolkoznom valahogy mindig. én szeretek én lenni.. mostanában tényleg.

nincs cím

megint egy nehéz nap.. és nemcsak azért nehéz mert elfáradtam nagyon hanem mert nagyot kellett nyelnem.. olyan nagyot amit talán soha senkiért se tettem volna meg.. inkább játszottam volna a megsértetted addig amíg meg nem változik.. de most nemtettem. mert nem tehettem meg. azért meg megigértem magamnak hogy nemfogom sose megtenni. vele. mert akkor, lassan egy hónapja június 19.én éjjel megigértem magamnak miközben erősen fogtam a kezét hogy nem, ezt nemfogom elrontani. ezt nemfogom szétcseszni a hisztikkel meg minden egyébbel. ez az enyém marad. de talán nemjött össze.. talán már elcsesztem.

régóta. először

most megint írok mert nemtudom miért igazából nincs miértje. mostanába sok jó blogot olvastam és gondoltam énis tudnék legalább ilyen jókat írni.. vagy nem.

mindegy a lényeg nem is az hanem az emberi hülyeség hogy a jót nem becsüljük csak akkor vesszük észre milyen jó is volt amikor már elmúlt.. vagy elmúlóban van. talán ilyenkor még fogcsikorgatva körmünk szakattáig vágyunk a múltra mindenre ami szép volt.

és én tudom.. én is ezt csináltam. természetesnek vettem ami jó és most hogy nemjó sőt egyenesen szar vagy kurvaszar most jöttem ide panaszkodni magamnak.. mert csakis magamnak lehet senki másnak mert nem érdekli senkit hogy nekem milyen bajom van

max megkérdezik hogy legyen miről pletykálni.. most hogy nemvagyok otthon.


ilyenek az emberek.. élősködők. mocskos kis élősködők.


ui : hazaérek megtömve gondolom mindenki imádni fog puszi