aggódtam
tudod miért ? a semmiért... én azt hittem hogy itt valami nagy baj van aztán végülis tényleg csak azt a kérdést tettük fel hogy igen ? ennyi lenne ? nem értem az embereket. meg van mindenük szerető család utazgatnak kivan nyalva a seggük és nekik mégis mennyire rossz. nemértem magam
túl büszke vagyok. nem ez nem büszkeség ez ön becsülés. becsülöm magam annyira hogy nem... ez a szint már nem az én szintem ezt te is tudod jól. nem fogok olyanba energiát és sokminden mást befektetni ami nem térül meg sőt csak árt. ez a véleményem
aggódtam. szabó viktória akkor elkezdett aggódni. megint törlés. nemtudom miért talán megint csak az ördögi technika szórakozik az idegeimmel. de tegnap 20:20 még mindig azt kívántam és sejtem hogy május 31-én is ugyan ezt fogom kívánni és addig minden áldott nap.
boldogtalan vagyok. világtalan vagyok. haszontalan vagyok.
ugyérzem hogy egy hatalmas nagy kirakó közepén állok amin egy gyönyörű kép van és mindenki kezdi szép lassan megtalálni a helyét de nekem valahol a kirakó másik felén lenne a helyem de nemtudok addig oda eljutni amig a kirakó kirakója nem vesz fel és nem rak a helyemre.. tehetetlen vagyok mint egy szem kirakó a 10.000ből. vagy a 2.000.000.000ból. lényegtelen
a másik félen van a hangsúly. vagy talán mégse
szabó viktória mindig mindenkiért aggódik, ok nélkül vagy okkal
szabó viktória mostmár elkezdhetne magáért is aggódni. ok nélkül vagy okkal okkal okkal okkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése