és ó mondd te hasztalan nőszemély, tőled mégis hogy tanuljam meg életem értelmét amikor te magad is bűzlesz és helyedet keresed könnyek között a lecsöppent tejszínhabban a becsapott ajtók között az ordításra szakosodott hangszálak mellett ki vagy te és mit akarsz megjátszani hol van lelked mélye ahol fájdalmadat rejted és ünnepnapokon mutatod meg amikor a világjáró hazatalál.? lelkedbe lépnék újra és újra megaláználak a semmivé egyenlővé tennélek hogy megtudd mit teszel te nap mint nap.