2010. augusztus 18.
fél 1 körül egyedül áltam a hideg szakadó esőbe egy polóba és néztem és nemtudtam levenni róla a szemem egészen addig amig láttam majd éreztem a meleg könnycseppjeimet és amikor már biztos voltam benne hogy nemlát meg én se őt egyszerűen minden izmom cserben hagyott és összeestem a vizes kőre ott feküdtem egyedül és sírtam és megint kimondtam
megint előről teljesen egyedül.
negyedszerre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése