jelentéktelenség

Állok a folyosón. Iskola talán a harmadik óra után. közeledik.. teljesen feketébe. megáll köszön. megkérdezi elkísérem-e a büfébe. persze. megyünk lemaradok egy kicsit.. nem is törődik vele csak meg egyenesen.. egyenesen a vécé felé miközben büfé lett megbeszélve. állok tartom a könyvem. kijön. elmegyünk büfébe? mintha nem is emlékezne rám. mintha nem is emlékezne hogy már egyszer megkérdezte.persze. miért ne mennék el vele. beszél.. folyamatosan. mindent elmondd ami eszébe jut engem viszont nem hallgat végig. engem senki nem hallgat végig. mindenki csak mondjamondja de a másikat senki nem hallgatja végig. magadba felteszed a kérdést. és te kinek vagy fontos? veled ki törődik? veled senki. velem se


hazaérek. mondom anyukámnak hogy holnap későn érek haza mert benn kell maradnom a suliba. mondja hogy jó rendben. délután még egyszer megkérdezi hogy holnap akkor mikor jövök.. pedig egyszer már elmondta. este: fürdés előtt odahív és megint megkérdezi hogy holnap akkor mikor jövök.
és rád ki figyel ?