elkéstem

16 éves vagyok
tizenhat éves vagyok

és elkéstem. tudom hogy már elkéstem mindennel.
tizenhat éves vagyok

és nemfogok már világot megváltani
és ez elszomorít
nagyon

néha mindig ilyen

tudod néha csak ugy fognám magam és megszabadulnék a paranoiámtól hogy talán megrémül és nemakar velem többet beszélni ha elmondom neki hogy mennyire végtelenül szeretem és vele akarok lenni és hogy még sose volt ilyen mint vele hogy megláttam és remegtem meg nemtudtam holvagyok csak mosolyogni tudtam és tényleg igazán boldog voltam ha csak egy percig is láthattam ..

de annyira félek.. féltem hogy elveszítem de most mégjobban félek
egy év az sok
és nem tudom mennyi kilóméter de biztos több mint egy év időben

nem akarok
mást

hurrá

ja és hurrá mert valamikor most vagyis hát ebben a hónapban lett egy éves a blogom és ez a 142. bejegyzésem ami nem is olyan sok ha azt vesszük.. ha elolvassuk az első bejegyzéseimet hát igen igencsak gyerekes és komolytalan voltam. sokat változtam ezalatt az egy év alatt nyilván nem én tehetek róla hanem a körülmények.. azok a fránya körülmények. na mindegy történt itt jó rossz több rossz mint jó de azért jó is volt. szerintem jó kimondani azt a szót hogy jó és talán ha többet mondanám ki az életem is egy kicsit jobb lenne ... de nem szeretek dicsérni. ez egy rossz tulajdonságom. ez is afféle tőlem nem megszokott bejegyzés semmi hátsó gondolat semmi mély mondanivaló. csak ilyen kis semmilyen bejegyzés semmi lényeg

ezeket szoktam utólag törölni.
nem illenek hozzám

nemtudom 2

azon gondolkodtam hogy vajon a költők emlékeznek minden versükre ? nem is az hogy emlékeznek hanem konkrétan kívülről fújják az összeset ? ez csak azért lényeg mert néha visszaolvasom ezt az egészet és olyan szinten nem emlékszem hogy miket írnak hogy néha olyan mintha egy idegen blogját olvasnám.. persze tudom hogy mire írhattam őket mert az életemre még emlékszem .. egyenlőre de akkor is..

najó kezdem belátni hogy mégse vagyok annyira normális.

kivánság

22:22 volt és nem kivántam..
nem kivántam pénzt boldogságot nagy házat szerelmet összetartó családot nagy partikat szépen feldíszített karácsonyfát nagy öleléseket meleg csókokat vagy inkább meleg öleléseket és nagy csókokat.. azt gondoljuk ennyi az élet meg ettől leszünk boldogok

pedig tényleg mindez mi az élethez képest ? semmi
először kívánj életet és utána a többit

mersz

ugy neki állnék a könyvnek
- The Philosophy of Andy Warhol ( From A to B and Back Again ) -
de annyira félek ... tényleg félek hogy kevés vagyok hozzá
nem egyszerűen kevés hanem éretlen
és műveletlen

mondjuk Andy Warhol mellett tényleg csak egy senki lehetek

igyvan

mindenkinek megvan a saját tragédiája
nem csak nekem

mindenkinek